Praktikus tanácsok otthonápoláshoz

 

Térelrendezés

  • - Ha lehetséges, a betegnek biztosítsunk külön szobát, egyszerű fürdőszobai hozzáféréssel. Ha az ápolt képtelen önállóan használni a WC-t, az ágya közelébe helyezzünk ágytálat. A pelenkázott ápoltaknak biztosítsunk kényelmet.
  • - A lehetőségektől függően speciális kapaszkodókat kell felszerelni, amelyek a korlátozott mobilitású személyeket segítik a közlekedésben, a felkelés közbeni támaszkodásban stb. Különösen fontos, hogy a fürdőszobába szereljenek kapaszkodókat.
  • - A beteg ágya mellett érdemes elhelyezni egy kis asztalt, komódot a legszükségesebb tárgyak számára, amelyben az összes, ápoláshoz szükséges eszköz is elhelyezhető.

A fekvőbetegek személyes higiéniája

  • - Mielőtt nekilátna a mosdatásnak, bizonyosodjon meg arról, hogy az összes szükséges eszköz kézközelben található.
  • - A mosdatás idejére az ágyat nagyméretű higiéniai alátéttel takarjuk le. 
  • - A tisztálkodást kezdje el az arc lemosásával. Csak ezután mossa le a beteg karjait és törzsét. Mosdatás után a bőrt gyengéden, mégis alaposan meg kell szárítani.
  • - A beteg hátát azután mossa meg, miután őt az oldalára fordította.
  • - A lábfej mosásánál különösen ügyeljen a lábujjak közötti részekre. 
  • - A mosdatást követi a bőrvédelem: a cink-oxid tartalmú krém használata javasolt az irritációnak kitett, kipirosodásra hajlamos bőrfelületen minden pelenkázáskor.  Alkalmazhat bőrregeneráló balzsamokat és az aktíváló géllel történő masszírozással felélénkítheti a bőrt.
  • - A testnek azon felületeit, ahol felfekvés kialakulhat, óvja speciális védőkrémekkel.
  • Az ágyneműt és a pizsamát szükség szerint váltsa, ne hagyja, hogy a beteg nedves ágyneműben feküdjön.
  • - Ha a mindennapos tisztálkodásra nagyobb figyelmet fordítunk, ha ezt gondosan és a megfelelő bőrápolókkal végezzük, a  bőr egészsége fenntartható.

Szervezés, időbeosztás és a mindennapi ápolás

  • - Ne feledje, az ápolás nem csak mosdatást jelent, de etetést, közös időtöltést, a jó közérzetre fordított figyelmet is.
  • Próbáljon meg minden nap találni időt egy kis közös pihenésre, néhány perc kikapcsolódásra, beszélgetésre. A mindennapok ne korlátozódjanak csupán az ápoltja körüli teendőkre, de tartalmazzanak örömteli perceket is. 
  • - Etetés közben alkalmazzon etetőelőkét, lehetőleg egyszerhasználatosat, ami megvédi a ruházatot így megspóroljuk az evés utáni ruhacserét vagy a takarítási munkálatokat.
  • - Buzdítsuk ápoltunkat arra, hogy a lehető legtöbb tevékenységet maga végezze el,  motiváció fontos eleme a tevékeny létnek.
  • - Ha ápoltjának vizelettartási zavarai vannak, alkalmazzon nála megfelelő nedvszívó eszközöket, amelyek semlegesítik a kellemetlen vizeletszagot, és biztosítják a szárazságérzetet.
  • - A tartós ápolás mindennapjai bizonyos rutint igényelnek, tartsa magát a kijelölt étkezési, tisztálkodási, rehabilitációs, gyógyszerbevételi, pihenési időszakokhoz, időpontokhoz. Ez állandóság biztonságérzetet nyújt.
  • Ha előre megtervezi az egész napot, azzal megelőzi az idegesség és a kapkodást, ami jelentősen javítja a beteg körüli hangulatot, az etetés, mosdatás, pelenkacsere körüli gördülékenység több időt biztosít a pihenésre.

A beteggel történő kommunikáció

  • - A beteggel történő kommunikáció függ a beteg állapotától, életkorától, tudati állapotától, mindenféleképpen ki kell alakítani egy saját kommunikációs modellt.
  • A betegek képzelőereje élénkebb, mint az egészséges embereké, vigyázni kell a szóhasználattal, könnyű a betegben hiú reményeket ébreszteni vagy épp a szavakkal megbántani.
  • - A betegnek joga van az egészségi állapotára vonatkozó tájékoztatáshoz. Ne korlátozza tehát a beteg hozzáférését ehhez az információhoz, feltéve, hogy kifejezetten ezt nem kéri. 
  • Magyarázza el ápoltjának, mi lesz gyógyíttatásának, kezelésének lényege, mik ennek a lehetséges következményei és veszélyei. Ha sikerül a beteget megfelelően motiválni a cselekvésre, akkor ápolása jóval eredményesebb lehet.
  • - Igyekezzen az ápoltnak átadni saját pozitív érzelmeit, még akkor is, ha ő ezt nem viszonozza. Ne feledje, hogy helyzetéből adódóan a beteg félelmet, diszkomfortot, erős stresszt érezhet.
  • - Hallgassa és hallja meg ápoltja mondanivalóját, figyelje testbeszédét. Tartsa emlékezetében, hogy a kommunikáció nem feltétlenül jelent beszédet – gyakran egy érintés többet mond, mint a szavak. Ne feledkezzen meg a kedves gesztusokról, a kézfogásról, fej- vagy arcsimogatásról. Ezek a gesztusok a beteg számára erőforrást jelentenek és enyhülést hoznak.